A Titkos Tanítás nehézségei
Nehézségek a Titkos Tanítás tanulmányozásában
A Titkos Tanítás 1885 és 1888 között íródott. Az emberiség tanítói lefektették benne minden ősi okkult tudást, amely az emberiség evolúciójához szükséges az elkövetkezendő 300 évre.
A Titkos Tanítás a DZYAN könyvhöz tartozó kommentárokat tartalmaz. A könyv összesen 120 versszakból áll, de ezekből csak 48-hez fűztek magyarázatot.
Jelenleg nincs tudományos bizonyítéka annak, hogy létezik a DZYAN könyv, azaz az isteni bölcsességek könyve.
Továbbá azért sem elfogadott a tanítás, mert egy nő írta, ami (egy filozófiai mű megírása) a nyugati társadalmakban kuriózumnak számít.
A Titkos Tanítás struktúrája is felfoghatatlan, mert következetesen fentről fekteti le az alapokat a világ teremtésének megértéséhez, és csak utána folytatja az ember teremtésével (az első kötet a Kozmogenezis – a világ teremtése, a második kötet az Antropogenezis – az ember teremtése). Az ember képtelen felfogni az absztrakt fogalmakat, képtelen kitekinteni önmagából, túllátni az asztrális gyűrűn, képtelen betekinteni a Teremtő világába és a Hierarchiába. Filozófusnak lenni nem egyszerű állapot, ezt tanulni kell.
Így a teljes könyv első elolvasásra nem nyitja meg a könyv titkát.
Van még egy nehézség, amely az emberek korlátozott tudatában rejtőzik. Aki ugyanis már valamilyen ortodox vallási szemlélettel rendelkezik, nehezen tud elfogadni egy másik gondolkodást, nehezen tudja szélesíteni a látókörét.
Nem elhanyagolható az sem, hogy a Titkos Tanítás írója nem analizálja mások véleményét, hanem következetesen mesél a világ teremtéséről a kezdetektől.
E nehézségek a Titkos Tanítás megértéséhez összességében abból adódnak, hogy az olvasó előtt olyan mély ősi bölcsességek tárulnak fel, amelyeket egy nyugati, modern ember még nem igazán képes felfogni.
A Titkos Tanításban egy titkos rendszer van elrejtve – egyértelműen és következetesen le van fektetve benne a titkos tudás.
„A könyv okkult igazságokat tartalmaz, amelyek alapot képeznek, információforrást és utasítást azok számára, akik a jövőben hosszú időn keresztül komolyan tanulmányozzák majd a témát” – írta K. H. a leveleiben.