Az okkultizmus, a mágia, a transzfigurálás közötti különbség levezetése és
a kundalini/kúgyótűz szerepe
A transzfigurálás, az okkultizmus és mágia közötti különbség levezetése:
A transzfigurálás
A Szent Hétszellem első érintésénél a tanulóban egy képesség szabadul fel. A második sugárhatás révén az időtér mágneses közege az agyalapi mirigy segítségével felhatol a főszentély legmagasabb pontjáig, s ezen kívül ez az erőáram átizzítja az egész központi idegrendszert. Mihelyt a Szent Szellemnek ez a második áramlata érvényesül a tanulóban, világosság lesz benne; ünnepelheti világosság-születést!
De ebben veszély is rejlik. Ez a negatív vagy pozitív okkult fejlődés veszélye.
A tükörszférában való világosságra születésnek semmi köze sincsen Istennek a lélekben történő világra jövéséhez, világosság-születéséhez! Okkultizmus és mágia is az agyalapi mirigy és a tobozmirigy hatásaival vannak kapcsolatban. Emiatt az lehet a benyomás, hogy a Gnózis és az okkultizmus egyazon úton jár, csak a cél más, és a cél döntené el, hogy a dolog fehér vagy fekete. Így azt vélhetnék, hogy a transzfigurizmus nem fehér mágia. Egy tanulónál, embernél, munkatársnál azonnal észre lehet venni, hogy okkult módszereket alkalmaz-e, vagy a transzfigurizmus útján jár. Egyetlen felpillantásánál, viselkedésének egy pillanatnyi megfigyelésével azonnal meg lehet ezt állapítani.
Tudja, hogy az agyalapi mirigy a gerincvelő vége fölött helyezkedik el. A toronyszoba tehát a kígyótűz felső végén van. Az agyalapi mirigy, amelyet olykor a toronyszoba harangjának is neveznek, szoros kapcsolatban, rokonságban van a kígyótűzzel és az ezzel kapcsolatos szervekkel. Azt lehet mondani, hogy az agyalapi mirigy a testrendszer legfontosabb belső elválasztású szerve, mert tudomásunk szerint egyetlen olyan testi szerv sincs, melynek az agyalapi mirigyhez semmi köze sem lenne. Az agyalapi mirigy sokféle hormont termel, s ezek rendkívül fontos szerepet játszanak az egész testrendszer minden szervében: logikus, hogy ebben a tekintetben kölcsönhatás is fennáll, vagyis a szervek is befolyásolják a mirigyet.
A nemi szervek közvetlen kapcsolatban vannak a keresztcsont-csakrával, mely a kígyótűz-rendszerben vagy a kundalini a keresztcsont magasságában található. A keresztcsont-chakrán keresztül a nemi szervek egyenes kapcsolatban vannak a toronyszobával (fej területén lévő csakrákkal), a szívcsakrával, a lélekközponttal.
A toronyszoba, az agyalapi mirigy, a gerincvelő felső nyúlványának legmagasabb pontja, a negyedik gyertyatartó képezi a lélek központját, s ez a központ, ez a lélekmag, tudatunk magja a kígyótűzön és a keresztcsont-chakrán keresztül közvetlen kapcsolatban van a nemi szervekkel.
Gondoljon az agyalapi mirigy két lebenyére. Az egyik pozitív, a másik negatív. Az egyik mentális (gondolati), a másik misztikus; az elülső lebeny hímnemű, a hátsó nőnemű, mialatt mindkét lebenynek szintén két mágneses sarka van.
A lélekmag tehát nem hímnemű és nem nőnemű. Nem lehet szó hímnemű lélekről és nőnemű lélekről. Az a valóság, hogy az ember lelke semleges. Van ugyan két lélektípus, melyeket az ismert ellentétes polarizáció különbőztet meg, amely az alakulás különbözőségét okozza: a férfitestet és a női testet.
Ha most a közönséges dialektikus én, melynek székhelye az agyalapi mirigyben van, kiereszti, kiárasztja vágyait, kívánságát, akkor ez az áram mindig is jól ismert úton halad. Az énnek minden kívánsága mindig nemi folyamatot vált ki, amelynek alkotó cselekedet a következménye. A kívánság hatásának egyik áramlata kifelé irányul, a másik befelé. Ez a vágy a keresztcsont-chakrán át lefelé áramlik. Ennek a chakrának a segítségével beletaszítódik a medenceszentélybe, s ott megérinti a nemi szerveket, az emberi magot. Ezt az áramlás forgalomba hozza, amivel bizonyos erő szabadul fel. Ennek az erőnek egy része kifelé sugárzik, másik része az én vágyára válaszolva felfelé áramlik. A felfelé forduló áramlat visszamegy az agyalapi mirigyhez. Mihelyt a medenceszentély válasza visszasugárzik, s ezt felszívta a keresztcsont-chakra, akkor ez a chakra áramot küld lefelé a gyökér-csakrába, plexus sacralishoz, ahol a kundalíni kígyó van összetekeredve; a másik rész felszáll az agyalapi mirigyhez. A megdolgozott, átváltoztatott mag áramlata, mely kifelé fordul, a véren, a nyirokrendszeren és az érzékszerveken megy ki, mindennek előtt a szemeken, a gégén és az ember étertestén keresztül.
A fentiek alapján mindjárt világos lesz az okkult fejlődés és a transzfigurizmus közötti különbség.
Az okkult út a következő jelenséget mutatja:
a természet-én a világosság-születést akarja, meg akar szabadulni az új életben. Az ilyen irányulás miatt, mely a világosságra vágyik, amelyet sok okkult iskolában gyakorlatokkal támogatnak, a lélekközpontból, negyedik agyüregből, a negyedik gyertyatartóból erőáram megy ki, mely elhasad. Egyik részét felfelé hajtják ez megtölti a főszentély felső részét; a gondolkodás megmozdul, az akarás is, aminek következtében a tobozmirigy-agyközpont mágneses eledelt kér. Egy áramlat lefelé száguld a kígyótűzön és a keresztcsont-chakrán át a medenceszentélybe. Az emberi mag működni kezd az említett módon, s így elkerülhetetlenül az egész testszerkezet, az egész személyiség - rendszer erre a vágyra hangolódik. Olykor azt mondják valakire, hogy emészti a vágyakozás, vagy sorvasztja magát. Ez a sorvadás, felemésztődés, a vágyakozástól megöregedés és megbetegedés semmi más, mint a dolgok fejlődésének erotikus eredménye.
Ha az ember folytatja törekvését vagyis az én világosság-kívánságára irányul és bizonyos okkult módszereket alkalmaz, akkor az összecsavarodott kundalíni kígyó bizonyos pillanatban kibontakozik. A folytatott okkult erotikus tevékenység miatt a gerincrendszer alsó végén a kígyótűz alsó végén lévő erő, mely a plexus sacralisban nyugszik, felszabadul, és utat vág magának felfelé A múltnak ez az áramlata, az összetömörült karma ekkor az egész lényt elfoglalja!
A kígyó, mely a mikrokozmosz egész múltját magában hordozza, ez a kundalíni - áram a folytatottan ismételt alkotó cselekedet miatt felébred, s az alkotó tett miatt egyre vezetőképesebbé vált kígyótűzben felszáll. Bizonyos pillanatban aztán eléri a lélekközpontot a toronyszobában, és áttör a tobozmirigy-agyrészbe. Így az egész főszentély a kundalíni kígyóval egyenlő rezgési térbe vétetik fel, s ezzel kialakul a tükörszféra magasabb területeinek úgynevezett tudata a látnoksággal, stb.
hogy a gnosztikus, evangéliumi újjászületés, a lélek trauszfigurációja, mely Isten világosságszületésében nyilatkozik meg. nem így történik. A Gnózis ösvénye nem erotikus, és semmi köze sincsen az emberi maghoz, amelyre minden okkult fejlődésnek támaszkodnia kell.
Az okkult utat választó és azon haladó ember így abszolút a pusztulásán dolgozik, mert azzal az anyaggal dolgozik, melyben a dialektika belső elve jut kifejezésre; az emberi maggal dolgozik, a bűn belső elvével
Emiatt a Szellemi Iskola tanulóság szempontjából az emberi maggal kapcsolatosan az egyetlen megengedett cselekedet a képhordozói, képmási emberi nem fenntartására való alkalmazás.
Okkult iskolák tisztaságkövetelményei, és a házasságtilalmak, amelyeket egyházak és egyes csoportok rónak rá bizonyos tevékenységre kiválasztott és avatott munkatársaikra, tudatosan vagy öntudatlanul is csakis tükörszféra célokra irányulnak, a Moloch-ot szolgálják.
A mag, amelyet romolhatatlannak neveznek, amelyet szabad használnunk Isten világosság születéséhez, az a szív rózsájának magja.
Ez egy egészen Új erotika! Ezt az erotikát nevezi Platón érosznak.
A rózsa magja egyáltalán nem fogja a kundalíni kígyót felébreszteni. Ha ugyanis ez a kígyó szólal meg Önben, akkor a megszabadulási lehetőségnek befellegzett, mert ez a kígyó az Ön dialektikus fejlődése egész múltját hordozza magával.
Ez a rózsa alkotóképessége. Ehhez kell a lélek és a rózsaszív házasságát megkötni. A főszentély negyedik gyertyatartójában lakozó lélekközpont számára tehát csak két út áll nyitva: a Gnózis Útja, mely a romolhatatlan, múlhatatlan maghoz és a transzfigurációhoz vezet Isten világosságszületésével, vagy az okkultizmus útja, mely a bűn magjához és a tükörszféra - tudathoz, Lucifer világosságszületéséhez, világra jöttéhez vezet, ahogyan ezt Jakob Böhme nevezte.
A transzfigurisztikus Szellemi Iskolák számára tehát nem titok, hogy kétféle mag van:
- a természet magja és
- a rózsa magja.
Minden cselekvéshez, minden tevékenységhez erő kell. Kézenfekvő tehát, hogy én-fejlődésnek, önfenntartásnak elkerülhetetlenül a természet magerejére, a természetmagra, a nemi erőelvre kell támaszkodnia.
Így a tisztaság is kétféle. A pozitív okkultizmusban a tisztaság a magerő felemelése, megnemesítése a szokásos biológiai módon. Ennek a folyamatnak érdekében az okkultistának nagyon szilárdan kell állnia a lábán. Ez az út ezért nagyon is veszélyes. Azt mondhatjuk.
hogy a tízezer okkult jelölt közül ebben csak egynek lesz sikere. A többiek teljesen negatív okkult állapotba süllyednek, mindenféle rendellenességre vetemednek, ennek minden következményével.
Megkíséreljük valamelyest Isten világosságszületését megmagyarázni. A negyedik agyüregben lévő lélekmagnak véglegesen választania kell a két Út között, amelyet a hegyibeszéd a széles útnak és a keskeny ösvénynek nevez, vagy Lucifer útjának és Krisztus útjának. Az egyik a Luciferben történő világosságszületés, a másik Isten világosságszületése.
Krisztus minket a Mozdulatlan Birodalomhoz vezet, az azonnal kezdődő halhatatlan lélekállapotba. Lucifer a tükörszférába vezet, a megmenekülés bármiféle lehetősége nélkül: itt legfeljebb számtalan áldozat kizsákmányolásával, számtalan ember kárára, természetfenntartás árán, az emberiség mérhetetlen szenvedésének a fokozásával halogatjuk a lélek teljes halálát.
A kezdő tanulónak nagyon nehéz különbséget tenni az én-központúság és az éntelenség között.
A vágy, az akarás és a gondolkodás háromsága aztán az agyalapi mirigy hormonját elkerülhetetlenül őt feltartóztathatatlanul megmozdítja az erre bekövetkező teljes folyamatokkal vagy azok egy részével. Ez számtalan esetben valami félig okkult folyamat, s mint említettük, a dolgok negatív sorozata fejlődik ki.
Akik negatív okkult beárnyékolás áldozatal, azok ettől legtöbbször pokolian félnek. Ezért alkalmazzák védekezésként az akart nem akarást.
Az éntelenség kezdetét a tudat harmadik képességében a semlegesítés és megtagadás képességében kell megtalálni. Ennek a világnak a dolgaival szemben kell érdektelennek lenni. Ez lehetővé teszi, hogy a dolgokkal szemben közömbösek, érzéketlenek legyünk, hogy figyelmünket a legcsekélyebb félelem nélkül megvonjuk a félelmet okozó dolgoktól. A tanulónak meg kell tanulnia ennek a képességnek a használatát a helyes belátás.
Ezért fordul az Iskola Újra meg Újra Önhöz. hogy az alapvető ismereteket a lehető legjobban közvetítse.
Ha Ön eljutott ennek belátásához, akkor a megadás állapotába, valami egyensúly félébe kerülhet. Nem Ön hívja ezt a segítséget, mert az éri erre nem képes
Az első lebeny különösen a főszentély folyamataival áll kapcsolatban a hátsó a szív-szentélével.
Az én üdvösségre irányuló tehetetlenségtudatában, amelyben minden én-tevékenység és akaraterőlködés megszűnt, a lélek egyensúlyba kerül, teljes nyugalomba jön. Így az agyalapi mirigy két lebenye is egyensúlyba jön, teljesen egymásra hangolódik. Az okkult-tudományos irodalomban esetleg rábukkantak a kijelentésre, hogy a fejlődés folyamán a szív egyszer elferdült, s eljön majd az idő, amikor a szív tengelye újra felegyenesedik. Ez leplezetten ugyanazt mondja, amit mi próbálunk itt megmagyarázni.
Ahol az okkultista tudománya a végére ért, ott kezdi a transzfigurista: a tanulónak meg kell valósítania a szív és a fej egységét. A szívtengellyel kapcsolatos megjegyzésnek nincs köze az anyagi szervhez, hanem helyes belső irányulásról, a szív magas rendeltetéséről van szó. A szívnek és a fejnek tökéletes egységgé kell válnia. Így jön létre a fej és a szív sokszor követelt egyesülése, belső egyensúlyba kerül, az énnel és az énért folytatott hajszát befejezi, a hegyekre néz, ahonnan a segítsége jön, már csak az üdvösség hegyeire néz. vagyis a megmentést hozó gnosztikus áramlat beáramlását várja. E belső állapot miatt akkor az agyalapi mirigy két lebenye egyenlő rezgési fokra kerül. Ettől kezdve tény a fej és a szív egysége, a szív szinte felegyenesedik, az agyalapi mirigy rezgésének ekképpen létrehozott egyensúlya ugyanakkor belső látáshoz. A tanuló ezzel egyre mélyülő, tökéletes nyugalomhoz jut
Ebben a nyugalomban egy lélekmag-rezgés megy a gerincvelő felső végén, a medulla oblongátán keresztül lefelé, de már nem a kígyótűzön és a keresztcsont-chakraán át a medenceszentélybe, hanem a fej-szívrendszer egyesülése miatt a szívszentélyhez megy, és onnan sugárzik ki a szív nemi szervei által; mert a szívnek is megvannak a szexuális szervei. Gondoljanak csak a hílusra a mellcsont mögött. A szív nemi szervei a sternumon keresztül a lélekmag segély kérését sugározzák ki.
Ekkor egészen más folyamat fejlődik ki! Most a szív rózsája az, amely felfogja a lélekkiáltást, a harangtoronyból jövő hangot, s ennek a rezonanciáját kisugározza sternumon át. A rózsa, a romolhatatlan mag most átveszi a kezdeményezést a tanuló belső életében. Nagyon is világos, hogy a rózsa és a lélekmag azonnal megtalálják egymást, ha a lélekmag megmarad a fent említett nyugalmában, s így erős szövetséget köt a szív és a fej, a rózsaszív és a toronyszoba. Ekkor a rózsa rá lett erősítve az élet keresztjére. Ekkor megszületett Jézus a lélekben, a dupla szív-fej szervben.