Önvédelem energetikai vámpíroktól, lárváktól, sémáktól, fantomoktól, elementáloktól és mágikus úton létrehozott támadók ellen.

Elsősorban tisztázni kell, hogy mikor milyen támadásról van szó. Témába vágó tudás és megértés előzzön meg bármiféle tevékenységet ezen a területen. Ezzel elkerüljük a babonákat és a hamis szertartásokat.

A fizikai világban például energetikai vámpirizmus mechanizmusáról beszélünk, asztrális szinten lárvákról,  mentális szinten kétféle sémá ról. Még ne felejtsük el a fantomokat és az elementálokat se. És külön figyelmet igényelnek a mágikus úton életre keltett elementálok és lárvák is.

Kezdjük az asztrális szinten lévő lárvákkal. Nem valóságos lények, csak formák, melyek az asztrális sík legalacsonyabb fokán az állatias világ szenvedélyeiből táplálkoznak. Önfenntartó ösztönük olyan emberek közelébe viszi őket, akiknek szenvedélyei nekik megfelelnek. Céljuk, hogy az emberben szunnyadó szenvedélyeket felkeltsék, és azokat táplálják. Ha sikerül nekik az embert a számukra kedves szenvedélyek irányába elragadni, akkor ebből táplálkoznak, eltartják magukat, és megerősödnek  abból a kisugárzásból, amelyet ezek a szenvedélyek az emberben előidéznek. Egy sok szenvedéllyel megterhelt ember asztrális síkja legalsó szféráiban ezeknek a lárváknak egész h adosztálya állomásozik. Nagy harcot kell velük folytatni.

Mentális szinten kétféle sémáról beszélhetünk. Ahogy a lárvák egyszer vagy többször megismétlődő felindulás által, a motívumnak megfelelő formát öltenek, ugyanígy a séma is – tekintet nélkül a motívumra – a kép ismételt felidézése által erősödik, kel életre és sűrűsödik, és végül olyan erőre kap, hogy befolyását a mentális, az asztrális és a fizikai világra is kiterjeszti. Például: ha valaki olyan emberrel találkozik valamilyen ügy miatt, akinek ijesztő vagy gyanús külseje van. Ez a típusú ember nem csinál semmit, de az, aki rá gondol, megalkot egy sémát, hogy ez a személy üldözi őt, rosszat akar, ezzel megalkotja a sémát, amely tényleg őrületbe kergeti őt, és a végén az ő eleven képzelőereje megsokszorozódik, ami akár öngyilkosságba is kergetheti. Az ilyen ijesztő vagy gyanús külsejű embernek erről fogalma sem lesz, mert ő csak eszköz, séma, sablon, miután kísérleti személyünk megalkotta a saját magát megsemmisítő lényt, aminek aldozatául esett. Az ilyen és hasonló szomorú példák sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk. Ha azonban egy ilyen „üldözött" személynek meg mernénk mondani az igazat, nem járnánk sikerrel, mert a séma legfurfangosabb módon igyekszik áldozatát megtartani. Nehéz, de meg kell győzni az áldozatot, hogy más irányba terelje a gondolatait.

Még külön figyelmet kell szentelnünk a vágy-sémának. Ez egy fantáziadús aktkép, egy vonzó arc és test is lehet, mindegy, hogy nőről vagy férfiról van szó. Ott alakul ki leggyakrabban, ahol a szerelmes személynek nincs lehetősége kielégítenie a vágyát. Így a vágy erősebb lesz, a séma erősödik, mivel a vágy gondolatából táplálkozik. Először álmokban jelenik meg, később az élet minden pillanatában, amely Érosz-energiát szív az áldozatából. Az áldozat elveszíti akaraterejét, elveszíti lába alól a talajt, és az Érosz-séma lassanként teljesen uralmába keríti. Ha az ilyen áldozathoz a sors nem kegyes, hogy idejében megfelelő felvilágosítást adjon, és kárpótlást nyújtson neki, vagy más irányba terelje, akkor a séma még veszélyesebb hatást gyakorol rá. Az ember megzavarodik, étvágytalansága fokozódik, idegei túlfeszülnek, miközben a séma annyira megerősödik, hogy egyenesen testi formát ölt – az embert az öngyilkosság útjára tereli, mert nem találja a kiutat kielégítetlen szerelmében, szenvedélyében.

A fantomok. Az élők által az elhunytakról alkotott képeket nevezzük fantomoknak. A gyász után a halottakról szóló rémálmok hosszú életűek. A fantomok e fajtája jelenik meg a spiritisták szellemidézésein. A kísértetek és a kopogó szellemek sem egyebek, mint fantomok. Fantomokat százával lehet alkotni. Nagyon sajnálatos, hogy a spiritista médiumok valóságos elhunytnak tartják ezeket a rémlátomásokat. Ha egy ilyen fantom sok ember emlékeivel, érzelmeivel és fantáziájával táplálkozik, nagy önfenntartó ösztönnel rendelkezik, ezért a médium vagy egy egész közösség vámpírjává fejlődhet, és ezáltal a közvetlen környezet végzetévé válhat.

Az elmentálokról, valamint a mágikus úton alkotott elementálokról és sémákról tárgyalt téma nagy terjedelmű, e helyütt nem tárgyaljuk.

A burkok és a pajzsok

Forras: A.E Powel "Az éterikus test. Csakrák, prána, egészség."

Vannak bizonyos körülmények, amelyek között megengedett és kívánatos is éterikus anyagból álló burkot vagy pajzsot létrehozni, hogy az ember önmagát vagy másokat megvédje különféle kellemetlen befolyásoktól.

Így például egy vegyes embertömegben valószínűleg jelen van bizonyos mennyiségű visszataszító fizikai magnetizmus, ami az okkultista tanulóra ténylegesen ártalmas. Vannak olyan emberek is, akiknek kevés az életerejük, és megvan az a képességük – bár rendszerint nem tudatosan – hogy más, közelükben levők prána-készletét lemerítsék. Feltéve, hogy ezek a vámpírszerű emberek másokból csak azokat az éterikus részecskéket veszik el, amelyeket szükségtelenként a test rendes körülmények között kivet magából, ebből senkinek nem származik baja, gyakran azonban olyan erős ez az elszívás, hogy az áldozatban a prána egész keringése felgyorsul, és az elszívó a rózsaszínű részecskéket is kihúzza a rendszerből, mielőtt tulajdonosuk azok pránikus tartalmát feldolgozta volna. Így egy jó képességű vámpír néhány perc alatt egy ember minden erejét lecsapolhatja.

A másoktól elrabolt életerő a vámpírnak nincsen észrevehető hasznára, mert saját rendszere szétszórni törekszik azt, amit megfelelő feldolgozás nélkül szerzett meg. Az ilyen leürített állapotba került embernek mesmerikus kezelésre, pontosan meghatározott mennyiségű prána pótlására van szüksége, amíg csak helyre nem áll éterikus testmásának rugalmassága azért, hogy mind az elszívás, mind az elszivárgás megszűnjön. Az életerő elszivárgása inkább a test minden pórusán keresztül történik, semmint annak egy adott részén keresztül.

Bizonyos rendellenes esetekben egy másik lény megkísérelheti azt, hogy mások fizikai testét megszerezze és megszállja. Lehetséges az is, hogy valakinek például egy vasúti kocsiban kell aludnia egy vámpír típusú ember vagy olyasvalaki fizikai közelségében, akinek kiáramlásai durvák és nem kívánatosak, vagy a tanítvány meglátogathat olyan helyeket vagy embereket, ahol gyakori a betegség.

Egyesek olyan érzékenyek, hogy hajlamosak saját testeikben megismételni más gyenge vagy beteg emberek tüneteit, mások pedig nagymértékben szenvednek egy zajos város sokféle rezgésének szüntelen váltakozásától.

Mindezekben az esetekben önvédelemi célra felhasználható egy éterikus burok. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy egy éterikus burok, amely az éterikus anyagot kívül tartja, ugyanakkor belül is tartja, és ennek következtében az ember saját éterikus kiáramlásai, amelyek közül sok mérgező hatású, a burkon belül bezárva marad.

A burkot az akarat megfeszítésével és a képzelet segítségével hozzuk létre. Ez két módon lehetséges. Besűríthetjük az éterikus aura külső részét, amely követi a test alakját, és annál valamivel nagyobb, vagy pedig készíthetünk egy éterikus anyagból álló tojás alakú burkot a környező légkörből. Az utóbbi ajánlatosabb, bár az akaraterő sokkal nagyobb megfeszítésére és sokkal határozottabb tudásra van szükség azzal kapcsolatban, hogyan lehet a fizikai anyagot az akaraterővel formába rendezni.

Azoknak a tanulóknak, akik fizikai testüket az alvás alatt éterikus burok segítségével akarják megvédeni, arra kell vigyázniuk, hogy ezt a burkot éterikus anyagból, ne pedig az asztrálisból készítsék el. Feljegyezték az egyik tanuló esetét, aki elkövette ezt a hibát, aminek az volt a következménye, hogy a fizikai teste ottmaradt teljesen védtelenül, mialatt ő maga ellebegett egy áthatolhatatlan asztrális burokban, amely semmit sem engedett át, sem befelé a börtönbe zárt tudathoz, sem abból kifelé.

Egy éterikus burok létrehozása, mielőtt az ember elalszik, segíthet abban, hogy az Ego tapasztalatai átjussanak az éber tudatba, megakadályozva, hogy azok a gondolatok, amelyek állandóan ott lebegnek az éterikus világban, és folyamatosan bombázzák a tudathordozókat, belépjenek az alvó éterikus agyba, és ott összekeveredjenek magának az éterikus agynak a gondolataival.

Az agy éterikus része, amely a teremtő képzetek játszótere, aktívan vesz részt az álmokban, különösen azokban, amelyeket kívülről jövő benyomások vagy az agyi véredényekből származó akármilyen belső feszültségek okoznak. E rész álmai általában drámaiak, mert a fizikai agy felhalmozott tartalmából merít, azokat átrendezi, szétválogatja, majd újra összerakja a saját képzelete szerint, és így teremti meg az álmok alsó világát.

A legjobb módszer arra, hogy az ember az ébrenlét alatt gyakorlatilag érzéketlen maradjon a kívülről jövő gondolatok hatásával szemben az, hogy az agyat teljesen leterheljük, ahelyett, hogy tétlenül hagyjuk, és az ajtót szélesre tárjuk, amelyen át a összefüggéstelen, zűrzavaros áramlatok beléje ömölhetnek.

Alvás alatt az agy éterikus része természetesen még jobban ki van szolgáltatva a kü1ső gondolatáramlatoknak. A fent ajánlott módszerekkel a tanítványnak képesnek kell lennie arra, hogy megóvja magát az ilyen kellemetlenségektől.

Néha nincs szükség az egész testet körülvevő burkok létrehozására, elegendő csupán egy kis helyi pajzs, hogy az ember megvédje magát valamilyen különleges kapcsolattól.

Így például egyes érzékeny emberek már attól nagyon szenvednek, hogy kezet fognak másokkal. Ilyen esetben az akarat megfeszítése és a képzelet segítségével éterikus anyagból álló ideiglenes pajzsot lehet létrehozni, amely teljesen megvédi a kezet és a kart attól, hogy csak egyetlen nem kívánatos magnetizmussal töltött részecske is beléhatoljon.

Hasonló pajzsokat szoktak használni a tűz elleni védelmül, bár ehhez a gyakorlati mágia lényegesen mélyebb ismerete szükséges. Az ilyen éterikus anyagból álló pajzsokat, amelyekből a kialakítható legvékonyabb réteg is teljesen áthatolhatatlan a hő számára, rá lehet teríteni a kézre, a lábra, vagy a forró kövekre vagy más anyagokra, amelyeket a világ bizonyos részeiben még mindig szokásos tűzön-járó szertartásoknál használnak. Ezt a jelenséget időnként spiritiszta szeánszokon is láthatjuk, ahol a résztvevők vörösen izzó széndarabokat foghatnak meg büntetlenül.

Természetesen tudatában kell lennünk annak, hogy a burkok és pajzsok, amelyekről beszéltünk, tisztán éteriek és így az asztrális vagy mentális befolyásokkal szemben semmilyen védelmet nem nyújtanak. Erre a célra e síkok anyagából álló burkokat kell alkalmazni, ezzel azonban itt nem foglalkozunk.